Országos Horgász Csapatbajnokság. Aki nincs otthon a finomszerelékes versenyhorgászatban, annak valószínűleg nem ismerős ez az elnevezés, mint ahogy pár hónappal ezelőttig nekem sem mondott semmit. De horgászgyerek anyukájaként ezt is megtanultam.
Az OHCSB-n a megyék egy-egy csapata indul. A Hajdú-bihari válogatottba idén egy 4 fordulós verseny sorozatban elért eredmények alapján lehetett bejutni. A csapatok 4 felnőtt, egy női, egy 23 év alatti, egy 18 és egy 14 év alatti horgászból állnak, plusz egy edző, egy csapatkapitány. És néhány segítő, akik nélkül tutira éhen haltak volna. Máté az U14 korcsoportban indult, és a megyei versenyek eredménye alapján ő került be az országos versenyre utazó csapatba.
Azzal egy ideje már tisztában vagyok, hogy a horgászat nem arról szól, hogy fogsz egy akármilyen botot, a botra zsinórt teszel, a zsinórra horgot, a horogra kukacot, bevágod valami vízbe, aztán melléülsz, és agyhalottat megszégyenítő mozdulatlansággal bámulod naphosszat.
A horgászatnak többféle módja létezik, az OHCSB a finomszerelékes horgászatról szól. Nagyon érzékeny felszereléssel, vékony előkével, kicsi horoggal, általában a kisebb halakat próbálják kifogni, de abból igen sokat. Vagy legalábbis ez a cél. A verseny ideje alatt folyamatosan kell a szereléket bedobni, ráetetni, kicsit várni, majd kivenni. Snecizésnél ezt olyan 15-20 másodpercenként ismételni. Akkor is ki kell venni, ha nincs kapás, csalit ellenőrizni, visszadobni, etetőanyagot utána dobni. 20 másodperc múlva ugyanez újra, 3-4 órán át folyamatosan, 4 napig. Még az árnyékból nézni is fárasztó.
Az idei OHCSB helyszíne a Velencei tó volt, a Sukorói evezőspálya. A parton minden horgásznak saját, szalagokkal körbe kerített területe van. A kezdés előtt mindent (nem csak a horgászfelszerelést, de esőkabátot, ennivalót, ivóvizet, törülközőt, papír zsebkendőt, szó szerint mindent) be kell tenni a szalagokon belülre. A verseny megkezdése után éppen csak a madarak szállhatnak el a bekerített terület fölött, egyébként lezártnak tekintendő. Csak a versenyző, és az edző léphet be, senki más. Az edző segíthet, de csak szóban, nem nyúlhat semmihez. Ez a gyerek horgászokra is vonatkozik. Mindent a versenyzőnek kell megtennie, az edző csak elmondhatja neki, hogy mit, miért, és hogyan, csak tanácsot adhat. És ezt meg is tette. Tamás, az egész versenyen végig, minden nap, órákon át ott állt Máté mögött, és segített, hogy melyik bottal, hova dobja, hogyan dobja, az etetőanyagot mivel, hova, miért. Semmihez nem nyúlt, de folyamatosan beszélt. Én meg ültem a szalagok túloldalán, és csak néztem, hogy milyen türelemmel magyaráz. Épp csak néha kapott idegesen a fejéhez.
A cél a dobogóra jutás volt, és ez sikerült is: a csapat is, és egyéniben a kategóriájában Máté is 3. lett.

 Input: 7 bot, 5 vödör, 13 doboz, 1 láda, 4 kg etetőanyag, 3 órányi idő, 1 gyerek. Output: 93 db hal.

 A hattyúk is ugyanazokra a halakra pályáztak, amire Máté. A túloldalon sirályok várják a verseny végét. Még el sem mentünk, csak összecsomagoltunk, de máris megszállták a pályát.

U14 kategória dobogósok

A csapat is 3. lett. A kisebb kupák az egyéni helyezetteké, a nagy pedig a csapaté.

... és néha reklám ablakokat pakol be az oldal aljára. Most éppen ezt a kettőt. Ha így egyszerre dobta fel, akkor lehet, hogy összetartoznak: az érdeklődést felkeltő pár soros leírás, plusz az említett természetes módszert szemléltető ábra?

Mellnagyobbítás 1 agrár-módszerrel :(

Parkolás? Egy nagyvárosban tiszta hiszti, rémálom. Na de Balmazújvárosban?? Ahol minden autóra 10 hely jut, és nem fordítva? Itt azért ez nem szokás, hogy egy parkolóhely miatt az egyébként nyugodt, kedves, kislányával kettesben csendesen vásárolgató apukából dühöngő bika váljék.
A Penny parkolójában kerestem helyet. Balmazújváros nem éppen a világ közepe, itt általában nem szokott tömeg lenni. De mióta a vasárnap a családé, azóta a szombat a tolakodásé. A parkolóban szinte már csak hátul vannak helyek, vagy ott sem. De most szerencsém volt, találtam egyet a bejárat közelében. Kicsit szűkös. Mert hogy az üres helytől balra ugyan rendesen állt az autó, csak a saját térfelét használta, de a jobboldali az egy pancser, igencsak átlógott. Simán befértem, ki is tudtam szállni, semmi gond. És a tőlem jobbra levőnek sem lesz problémája, hiszen amikor beállt, akkor is biztosan volt itt valaki, különben ezzel a nagy tudásával tuti, hogy a két hely közepére állt volna. Egyébként meg ő választotta ezt a helyzetet magának, úgyhogy biztos meg is tudja oldani. De ezért igyekeztem balra húzódni, amennyire lehet. Csak mert olyan cuki vagyok.
Mikor kijöttem, a jobb oldali pasi habzó szájjal fogadott. Nem a jónapottal kezdte, és arra sem kért meg szépen, hogy ha lehet, akkor álljak már ki, hogy jobban boldoguljon, ha már ő ilyen bénán állt be. De miért is kért volna, hiszen nem volt már semmi a bevásárló kocsiban, már rég bepakolt, és ahogy elnéztem, ő is be tudott volna ülni, ha akar. Viszont nem akart, inkább azt üvöltözte, hogy miért álltam ide, erre a szűk helyre, miért nem mentem lentebb, a parkoló túlsó végére, ott még van hely.
Teljesen ledöbbentem. Hogy jut eszébe velem ordibálni, ilyen hangnemben, bármiért is? Főleg meg azért, amiért ő nem tud rendesen parkolni? És egyáltalán mi a baja? Pillanat, tisztázzuk már, hogy jól értem-e: ő rosszul állt be, én jól, sőt, még neki is hagytam helyet, ezért most velem kiabál? Hogy miért nem álltam hátra? Pont azért, amiért ő sem. De én legalább nem lógok át a vonalamon.
Azt mondja erre, hogy én nem voltam elég figyelmes, nem foglalkoztam azzal, hogy ő nem fog így beférni.
Továbbra sem értem: ő talán foglalkozott azzal, hogy valaki más, aki majd szabályosan parkol, az el fog-e férni tőle? Nem. Akkor mit is vár el másoktól?
Hát egy csepp odafigyelést, mondja, még mindig vörös fejjel.
Megkérdeztem, hogy tudott kiszállni, amikor ide parkolt. Gondolom, állt itt valaki az én helyemen, amikor ő beállt mellé. Akkor ki tudott szállni, de most befele meg már nem megy? Mint Micimackó Nyuszi üregében: uzsonna előtt még tudta használni a bejáratot, de uzsi után már nem. De ő legalább érezte, hogy ezt magának köszönheti, és eszébe sem jutott másra kenni és üvöltözni.
A pasi nem válaszolt, viszont tovább folytatta a kioktatást, hogy ő még hagyján, de a gyerekét sem tudja betenni.
Szétnézek, gyerek sehol. Akkor kit akar betenni? Benézek az autójába, hát, mit ád az ég, ott ül bent egy kislány a hátsó ülésen, a gyerekülésbe bekötve. Biztos valaki más gyereke lehet, mert a sajátja az ugye, nem fért be. De otthon anyának el kell majd valahogy számolni a létszámmal, így aztán keresett egy soványabbat, és betette azt. Hogy legalább mennyiségre meglegyen. És most azért mérges, mert másik gyereket kell hazavinnie a sajátja helyett?
Erre már nem is mertem rákérdezni, csak kikerekedett szemekkel, és a homlokomra szaladt szemöldökkel igyekeztem csodálkozásomat kifejezésre juttatni, és hol a gyerekre, hol a pasira néztem. De nem magyarázta meg a dolgot, inkább fogta magát, picit behúzta a pocakját, beült szépen az autóba -na néééé, simán befért!-, és elhajtott.
Én meg álltam bambán, mint aki cseppet sincs tisztában a világ alapvető működésével, és még egy ilyen egyszerű dolgot sem képes felfogni. A bevásárló kocsiba kapaszkodva egyre csak azon pörgött az agyam, hogy most mi vaaaan? Ki nem tudott, hova beszállni? Akkor most álljak ki gyorsan, hogy tudjon hazamenni, vagy már mindegy? Mi volt ez az üvöltözés?
És vajon hol lehet a pasi gyereke?

Nézzünk be a Máté szobájába! A szoba hátsó fala:

Az íróasztala fölötti dekoráció:

A könyvespolc:

Egyedi egérpad és tolltartó:

Vajon mi lehet a gyerekem hobbija?

A fogalmazást írta: Máté, mikor 2. osztályos volt

Mikor hazamentem az iskolából a cipőm ott volt az ajtó előtt. Elcsodálkoztam. Hékás, mi a túró van itt! Ki, vagy mi tehette ide a cipőmet? Bementem a konyhába, és feltettem egy teát. Kiléptem a folyosóra, alaposan eltaknyoltam. Meglepődtem, nem hittem a szememnek. A cipőm ott volt a konyhaküszöbön. Mi a franc van már megint ezzel a cipővel?

Két nappal később észrevettem, hogy követ a cipőm. Amikor erre rájöttem, nagyon elcsodálkoztam. Azta-pazta-törpeharcsa.

Egyszer csak a Pufi ráugrik a cipőre, karmolta, harapta. Itt van a kutya elásva! Felhívtam Rolit, hogy segítsen előszedni a cipőtartót. 10 perc múlva jött Roli, bementünk a melléképületbe, és megtaláltuk a cipőtartót.

Végre nem volt többé semmiféle galiba nálam.

A tanító néni megjegyzése: Ügyes, de a helyesírás...