Országos Horgász Csapatbajnokság. Aki nincs otthon a finomszerelékes versenyhorgászatban, annak valószínűleg nem ismerős ez az elnevezés, mint ahogy pár hónappal ezelőttig nekem sem mondott semmit. De horgászgyerek anyukájaként ezt is megtanultam.
Az OHCSB-n a megyék egy-egy csapata indul. A Hajdú-bihari válogatottba idén egy 4 fordulós verseny sorozatban elért eredmények alapján lehetett bejutni. A csapatok 4 felnőtt, egy női, egy 23 év alatti, egy 18 és egy 14 év alatti horgászból állnak, plusz egy edző, egy csapatkapitány. És néhány segítő, akik nélkül tutira éhen haltak volna. Máté az U14 korcsoportban indult, és a megyei versenyek eredménye alapján ő került be az országos versenyre utazó csapatba.
Azzal egy ideje már tisztában vagyok, hogy a horgászat nem arról szól, hogy fogsz egy akármilyen botot, a botra zsinórt teszel, a zsinórra horgot, a horogra kukacot, bevágod valami vízbe, aztán melléülsz, és agyhalottat megszégyenítő mozdulatlansággal bámulod naphosszat.
A horgászatnak többféle módja létezik, az OHCSB a finomszerelékes horgászatról szól. Nagyon érzékeny felszereléssel, vékony előkével, kicsi horoggal, általában a kisebb halakat próbálják kifogni, de abból igen sokat. Vagy legalábbis ez a cél. A verseny ideje alatt folyamatosan kell a szereléket bedobni, ráetetni, kicsit várni, majd kivenni. Snecizésnél ezt olyan 15-20 másodpercenként ismételni. Akkor is ki kell venni, ha nincs kapás, csalit ellenőrizni, visszadobni, etetőanyagot utána dobni. 20 másodperc múlva ugyanez újra, 3-4 órán át folyamatosan, 4 napig. Még az árnyékból nézni is fárasztó.
Az idei OHCSB helyszíne a Velencei tó volt, a Sukorói evezőspálya. A parton minden horgásznak saját, szalagokkal körbe kerített területe van. A kezdés előtt mindent (nem csak a horgászfelszerelést, de esőkabátot, ennivalót, ivóvizet, törülközőt, papír zsebkendőt, szó szerint mindent) be kell tenni a szalagokon belülre. A verseny megkezdése után éppen csak a madarak szállhatnak el a bekerített terület fölött, egyébként lezártnak tekintendő. Csak a versenyző, és az edző léphet be, senki más. Az edző segíthet, de csak szóban, nem nyúlhat semmihez. Ez a gyerek horgászokra is vonatkozik. Mindent a versenyzőnek kell megtennie, az edző csak elmondhatja neki, hogy mit, miért, és hogyan, csak tanácsot adhat. És ezt meg is tette. Tamás, az egész versenyen végig, minden nap, órákon át ott állt Máté mögött, és segített, hogy melyik bottal, hova dobja, hogyan dobja, az etetőanyagot mivel, hova, miért. Semmihez nem nyúlt, de folyamatosan beszélt. Én meg ültem a szalagok túloldalán, és csak néztem, hogy milyen türelemmel magyaráz. Épp csak néha kapott idegesen a fejéhez.
A cél a dobogóra jutás volt, és ez sikerült is: a csapat is, és egyéniben a kategóriájában Máté is 3. lett.

 Input: 7 bot, 5 vödör, 13 doboz, 1 láda, 4 kg etetőanyag, 3 órányi idő, 1 gyerek. Output: 93 db hal.

 A hattyúk is ugyanazokra a halakra pályáztak, amire Máté. A túloldalon sirályok várják a verseny végét. Még el sem mentünk, csak összecsomagoltunk, de máris megszállták a pályát.

U14 kategória dobogósok

A csapat is 3. lett. A kisebb kupák az egyéni helyezetteké, a nagy pedig a csapaté.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.