Balmazújvárosi tragikomédia 5 felvonásban

1. felvonás  Szembesülés a problémával

Debrecenben, a város szélén jártam, de valahol rosszul kanyarodtam, és a szeméttelep melletti úton találtam magam. Így utólag már nem bánom, hogy kicsit eltévedtem. Ilyen látványt! Elképesztő! Hatalmas szeméthegy, utcányi hosszúságban, több emelet magasra felhalmozva. A tetején a markoló kis játékautónak tűnt, aprócska manónyi méretű emberkék turkáltak benne. Döbbenet. Ha még nem jártál ilyen helyen, érdemes megnézni, de komolyan. Azonnal fanatikus környezetvédő lesz belőled.

Ok, eddig is tudtam, hogy sok a szemét, de élőben látni! És nem csak a mérete hihetetlen, hanem az összetétele is. Nem vizsgáltam meg tüzetesen, de így messziről is látszott, hogy igen nagy része (első ránézésre legalább a negyede) zacskó, szatyor, és papír. Ami elvileg újrahasznosítható lenne.

Elképzeltem negyed résszel kisebb hegyet: úgy is durva lenne, de a mostaninál sokkal barátibb. És biztos, hogy van benne olyan hasznosítható is, ami így messziről nem látszott: üveg, műanyag palack, tejesdoboz...

2. felvonás  Egyszerű megoldás

Balmazújvárosban lehet szelektíven gyűjteni a szemetet. Kb. 2 éve kapott mindenki a postaládájába egy (újrahasznosított anyagból készült) műanyag zsákot, Szelektív hulladék felirattal, meg egy tájékoztatóval, hogy miért jó, ha külön gyűjtjük, mit lehet beletenni, mit nem, mikor fogják elszállítani. Mindig is sejtettem, de mióta láttam szeméttelepet, azóta aztán valóban tisztában vagyok vele, hogy mitől szabadítjuk meg magunkat, ha külön gyűjtjük.

Végre egy zseniális ötlet, és nem egy nagy kaland külön szedni. A mosogató alatti szekrényben nem egy, hanem két kuka van, és mikor bedobok valamit, hirtelen eldöntöm, melyikbe menjen. Ennyi. Nem kell vele vacekolni, hogy konzervdoboz a fémekhez, tejfölös pohár a műanyagba, papírok külön, tejes dobozok külön... Csak kétfelé: hasznos, vagy sem. A hasznos részét majd valaki tovább válogatja. Mondjuk én a papírt külön teszem a gyereknek hulladékgyűjtésre, de egyébként az is mehetne bele.

Mikor tele van, akkor a sima megy a nagy kukába, a szelektív meg a feliratos műanyag zsákba. Mikor elviszik, akkor a postaládába bedobnak helyette egy másik zsákot, és lehet megint gyűjtögetni.

Nem is gondolnád, hogy mennyi az újrahasznos, amíg nem látod! Nálunk több, mint a harmada. És ebből nem lesz rothadó, bűzlő szeméthalom.

3. felvonás  De akkor miért nem működik?

Az utcánkban van kb. 50 ház. Hát nem egy sugárút, de azért elég hosszú. Végignéztem, mielőtt a szelektív zsákokat elviszik: kitettek 4, azaz négy darab zsákot. Mi, a mellettünk lakó fiatalok, velünk majdnem szemben a szintén fiatalok, meg az iskola igazgatóék. És rendszeresen így van. Ez kemény 8%.

No, járjunk utána, miért olyan lehetetlen megoldani, hogy ne egybe, hanem kétfelé gyűjtsük a szemetet! Kérdezzük meg a szomszéd Valikát, aki a házára és környezetére egyébként igényes középkorú hölgy, az értelmesebbik, műveltebbik fajtából. Az eredmény:

Igen, tudja, hogy nagyon sok szemetet gyártunk. Igen, tudja, hogy ha ez így megy tovább, akkor a dédunokája bele fog fulladni. Igen, tudja, hogy lehetne külön gyűjteni. Igen, kapott hozzá zsákot. Igen, tudja, hogy ingyen elviszik. Igen, a konyhában a jelenlegi kukája mellett elférne még egy. És igen, zacskós kenyeret vesz, poharas gyümölcsjoghurtot eszik, kap újságokat és katalógusokat, a zöldségestől szatyorban hozza el a paradicsomot, a pékségben zacskóba teszi a zsömlét, szokott műanyagtálcás szalámit venni, dobozos tejet és dobozos gyümilét iszik, a cukrot, lisztet, zsemlemorzsát papírzacskóval együtt veszi meg, a mosogatószert és a sampont is flakonostól hozza el a boltból...

DE! Nem hiszi, hogy amit ő külön szedne, az olyan nagy mennyiség lenne, hogy megérje vele foglalkozni.

No comment.

4. felvonás  Zsák helyett edényzet

Egy újabb, nagyon baráti lépést tett a hulladékgazdálkodás, már nem zsákokat kapunk a szelektívhez, hanem kukát (bocs: hulladékgyűjtő edényzetet!), szép sárga tetővel. Plusz egy barna fedelűt a szervesekhez (zöldség, gyümölcs, fű, fa, virág). Szuper, ez sem a szemétbe megy!

Viszont a szervezés... hogy is mondjam... nem éppen az erőssége ennek a csapatnak. Mondhatni tragikus.

Mit kellett volna tenni? Semmi bonyolult:

- Minden házba bedobni egy tájékoztatót, hogy mikor és hol lehet átvenni a kukákat,

- egy leírást, hogy melyikbe mit lehet, és mit nem lehet majd tenni,

- egy naptárat, hogy melyik napon melyiket fogják elvinni (sima, sárga, barna),

- és egy átvételi elismervényt, hogy töltsem ki, írjam alá, és ezzel menjek majd a cuccért,

- plusz egy meghatalmazást, hogy ha nem én megyek érte, akkor ezt is kérik.

- Mindezekkel, plusz vmi igazolvánnyal besétálok a piacra, átvételit adom, kukákat kapom, oszt jóccakát.

Ehelyett:

A városi újságban még januárban megjelent egy cikk, hogy februártól lehet menni a kukákért, de nem írták bele, hogy pontosan mikortól, kinek, hova, és mit vigyen magával. Aztán felfedeztem, hogy a piacra rakták le az 'edényzeteket', ezek szerint innen lehet majd elvinni. És aki nem jár erre, nem látta meg, az honnan fogja tudni? Biztosan megírják majd.

Vártunk, vártunk, de még mindig semmi infó. Május elsején még a piacon várakoztak, áztak, napoztak szegény kukák. Lehet, hogy jövő február lesz? Addig meg UV és fagy teszteknek vetik alá őket? Mivel ilyen hosszú ideig őrizet nélkül hagyták a szabadban (körbe van ugyan kerítve a piac, de nem őrzik), így a legtöbb kuka kerekének lába kelt.

Aztán hétfőn reggel gyanúsan nagy tömeg kezdett gyűlni a piacon: jééé, viszik haza az emberek a kukákat. Ők vajon honnan tudták? Kicsit utána kérdeztünk, és kiderült, hogy a héten lehet átvenni (aki éppen nincs itthon ezen a héten?), és csak munkaidőben (aki nem kap szabit?).

Kedvesem is besétált, de nem adták oda neki, ugyanis az én nevemre szoktak számlázni, ezért csak nekem adják ide, vagy vigyen egy meghatalmazást. Kapott hozzá egy nyomtatványt, hazahozta. Igaz, hogy a keltezésnél a Hajdúböszörményt ki kellett javítanom Balmazújvárosra, és nem volt hely az aláírásomnak, de sejtettem, hogy mégis kellene rá, aláírtam. Ismét besétált vele a piacra. A két hölgy, aki a fontos papírmunkát intézi, közölte vele, hogy kell rá két tanú is: bár azoknak sincs hely, sem felirat a nyomtatványon, amiből tudnánk, hogy kell, de akkor is kell. Semmi gond, a gyerekem tisztább környezetéért mindent: megoldottuk a két tanút okosba, kedvesem ismét besétált a piacra.

Az iroda előtt ismét sorba állt. A tömeg továbbra sem csökkent, folyamatosan hosszú a sor hétfő reggel óta, pedig ma már csütörtök délután van. Végre bejutott, a meghatalmazást is elfogadták, sínen vagyunk. Az egyik hölgy hozzáfogott szépen, lassan, gyöngybetűs kézírással kitöltögetni az átvételi elismervényt. Bár van egy névsoruk, hogy kinek adnak kukát, de nem készítették el előre az átvételi doksikat, nehogymár csak ki kelljen keresni. Ráér mindenki a munkaidejében rájuk várni! Ha tíz méternél rövidebb lenne a sor, akkor nem érezhetnék eléggé fontosnak magukat. Két példány aláír, meghatalmazás csatol, kész, lehet menni az udvarra a kukákért.

No, ezek végre megvannak, kerekekkel együtt, mehetünk haza. De honnan tudjuk, hogy melyikbe mit kell tenni, és mit nem szabad? És hogy melyiket mikor fogják elvinni? A honlapjukról? Nekem ok, de Manci néni honnan fogja tudni?

5. felvonás  Amit aztán végképp nem értek

Mivel csak egy hete van rá a városnak, hogy mindenki lejelentkezzen a kukájáért, és csak munkaidőben, és a dokumentálás is igen lassan halad, ezért folyamatosan óriási a tömeg. De valamit nagyon nem értek. Mire fel ez a nagy érdeklődés? Ha az utcánkat veszem alapul, akkor az újrahasznos hulladékot az emberek 8%-a gyűjti külön. Akkor a többi 92%-nak mire kell a külön kuka, mi a fenét fognak beletenni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.