Mikor Balmazújvárosra akartunk költözni, a városközponttól nem messze találtunk egy eladó házat, az első utca elején. Igen, ebben a világvárosban is számozzák az utcákat. Mielőtt megvettük a házat, többször is megnéztük. Kutya nem ugat a szomszédban, a vonat zaja nem hallatszik ide (menetrend szerint jöttünk, hogy tudjuk tesztelni), autó forgalom minimális, csend és nyugalom, tökéletes.

Beköltözés után már az első reggel - sőt az első hajnalon! - jött a meglepi. Mint kiderült, a szemközti ház ugyan lakatlan, de nem használaton kívüli. Egy állami támogatásra szoruló, mezőgazdaságból élő dolgos honpolgáré, aki csak azért vette meg, hogy legyen hol tartani a tyúkokat, meg a traktorokat. Olyan nehezen él szegény, hogy csak traktorral tud menni Budapestre tüntetni, ezért nagyon fontos neki, hogy legyen belőle legalább kettő. Egy munkához, meg egy ünneplő, ha tüntetni kell. Ilyen üzemanyag fogyasztás mellett nekem kb. 2 hónapig kellene koplalnom, hogy beleférjen a családi költségvetésbe egy Budapesti út traktorral, de hát én nem mezőgazdaságból élek, nem tüntetek, és kis fogyasztású autóval járok.

Szóval, az asszony rászólt erre a szegény emberre, hogy ezeket a hangos tyúkokat, meg a büdös traktorokat vigye innen az udvarról. Ő azért költözött a városba, és nem pedig egy tanyára, hogy ezeket ne is lássa. Parkosítaná az udvart, de így nem lehet. Szegény gazda, búsulásra adta a fejét, nem tudta, mitévő legyen. Ki kell pakolnia a teljes gépparkot, meg az összes baromfit. De tanyára nem költözhet, mert az asszonyka oda nem hajlandó. És egyébként sincs autója, hogy bejárjon a városba, traktorral meg nem olyan könnyű beállni a Penny parkolójába. Hát mit tehetett: vett még egy házat. Kicsit távolabb az övéktől, de még a városközpontban, hogy mégse kelljen messzire mennie.

Mindez még a tüntetés előtt történt, így valóban jogos volt a panasz, hogy neki most aztán állami támogatás kell, mert nincs pénze, Balmazújvároson nem olyan olcsók a házak. Főleg, ha egy nem is elég belőle. Kell egy az asszonykának, egy meg a traktoroknak, mert ezek nem hajlandók együtt lakni.

A házibéke kedvéért tehát a jószágokat és a teljes gépparkot ide telepítette a velünk szemben levő házba.

A gazda minden reggel fél öt körül elindul munkába, gyalog átsétál, és beindítja az udvaron a traktort. Gyönyörű hangja van, szépen egyenletesen jár, mint az óramű, csak határozottan hangosabb. Főleg nyáron, a nyitott ablakon keresztül remekül lehet hallgatni, sőt érezni a pöfögését, és a hajnali csendben semmi sem zavarja meg ezt az élvezetet.

A motor már jár, de a gazda még nem indul el vele. Még előbb ki kell nyitni a kaput. Nem, nem, addig nem állítja le! Traktorból lemászik, nagykapu kinyit, traktorba felmászik, udvarból kipöfög. Éppen az ablakunk alá. Traktorból lemászik, nagykapu becsuk, a traktor még mindig da-da-da-da... Hja, a tyúkok! Hát azok meg éheznek szegények, adjunk nekik reggelit. Meg egy kis vizet is. A traktor még mindig da-da-da-da... Igen, a mi ablakunk alatt. Nem csak tyúkok vannak, hanem gyöngyik és kacsák is, azokat is meg kell etetni. A traktor még mindig da-da-da-da... Óóó, még a tojásokat is össze kell szedni! A traktor még mindig da-da-da-da...

A mi ablakunk alatt, hajnal ötkor, az első utca elején, a "városközpontban".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.