Mármint nem csak felhasználáskor, hanem már vásárláskor a gyógyszertárban. Vagy csak én vagyok ilyen elvetemült? Mert én az vagyok. Nem először fordult elő, hogy nem veszem meg a gyógyszert, csak azért, mert nemsoká lejár. Nem pénz miatt (szerencsére nem sokat költök gyógyszerre), hanem mert utálok bármit kidobni. Gyűlik vele a szemét. A gyógyszer meg ráadásul veszélyes hulladék.

Ma reggel Voltarent akartam venni (fájdalomcsillapító lágykapszula). Megkértem a gyógyszerészt, hogy nézze meg a lejáratát.

- Hát, nem is látom.

Hmm, pedig szemüveg van rajta. Nokérem! Ha csak egy tejet veszek, akkor azon jól látszik, hogy meddig jó. Joghurton is. Egy száz forintos csokin is. De a gyógyszerekre miafenének kellene ezt láthatóan ráírni? Végülis, nem olyan fontos az! Nem azért veszi meg az emberfia, hogy megegye, hanem csak úgy dísznek. Ha meg bajod lesz egy lejárt gyógyszertől, akkor majd veszel rá egy másik gyógyszert. Kész haszon.

- Ha megengedi, megnézem én. 2013 szeptember. Hmmm, az most van.

- De a hónap végéig jó.

Ja. És hol van az még! Ma még csak tizedike van.

Ok, értem, nagyon szeretné eladni, kell az árbevétel, mert a gyógyszerészek olyan nehezen élnek. Főleg, ha csak 4 gyógyszertáruk van. Azt is értem, hogy nem nézek ki teljesen fittnek és egészségesnek, de ezért a szeptemberből hátralevő 20 napban nem szedek tán be 20 szem fájdalomcsillapítót! Persze, ha a napi maximumot szedném, akkor biztosan hamarabb elfogyna, kapásból két dobozzal is kérhetnék belőle. De így sajna:

- Köszönöm, de ezt nem kérem.

- Hát, ilyet küldenek.

Persze cica, te meg ilyet veszel át. Az a fránya gyógyszergyár legyártja, ül rajta egy évig. Aztán eladja a szintén fránya nagykernek, az is ül rajta egy évig. Majd lejárat előtt egy hónappal idehozza. Szegény gyógyszertár meg nem tudja eladni, mert ilyen fránya vevői vannak, akik nem vesznek meg egy 20 darabos csomagot 20 nappal lejárat előtt.

Szóval, ez nem jött be, keressünk másik dobozzal.

- Ez 2014 április.

Érdekes, ezt már el tudta olvasni. Biztosan erre nagyobb betűvel írták. Meg sem kérdezi, hogy jó lesz-e, lehúzza a vonalkódot. Nos, közelítünk, de nekem még ez sem elég jó - azt a válogatós betyár mindenemet! Nem vagyok nagy gyógyszer fogyasztó, Voltarent kb. havonta egyet-kettőt veszek be. Így ez a 20 darab nekem elég legalább egy, de inkább másfél évig.

- Nem, köszönöm, ezt sem kérem.

Ez már tényleg nagyon gáz. Ilyen vevőt ne adjon az ég egy gyógyszerésznek se!

És van olyan, ami legalább még egy évig jó? Olyan nincs. Kisebb kiszerelés? Az sincs. Hát, akkor istenáldja!

De ez azért vicces. Vagy nem. Ha nem nézem meg a lejáratát, akkor szemrebbenés nélkül eladja a 20 szemes csomagot, ami már csak 20 napig jó. Egy olyan gyógyszerből, amit nem szedünk minden nap. Ebben persze nincs semmi szabálytalan, hiszen ma még jó a gyógyszer, eladható, nem erről van szó. Maga az 1500 forint körüli összeg sem a világvége, költöttem már fölöslegesen ennél sokkal nagyobb összeget is, nem ez a lényeg. Hanem a hozzáállása. Hogy fel sem merül benne, hogy megnézze, és szóljon. És amikor rákérdezek, akkor nem tudja elolvasni sem (majd csak a másodikat). Mikor én megnézem, akkor pedig megmagyarázza, hogy jó az még.

Mindezt egy 1500 forintos gyógyszeren levő párszázas profitért meg kell tennie? Tényleg nehéz lehet neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.