Pár évvel ezelőtt, egy szép reggelen Jóska, Pista elindult munkába. A mai program a piac körüli, alig több, mint 2 méter magas kerítéshez a tartóoszlopok leásása. Nem kell megijedni: profi munkaerő, határidőre, könnyen, gyorsan, és költséghatékonyan megoldja.

A reggeli bemelegítés után hozzá is fogtak. Megköpködték a tenyerüket, megfogták az első oszlopot. A már kijelölt helyen az ovisok által ottfelejtett homokozó lapáttal fúrtak egy kis lukat, és a tartóoszlopot csaknem 18 cm mélyre besüllyesztették. Megtaposni nem kell, azt majd az eső elintézi, haladjunk! Egyébként is, a szokásos eljárás szerint 15 centi is elég lett volna, Végülis a kerítés alig magasabb 2 méternél, majdnem magától is megáll. De a megrendelő első osztályú kivitelezést kért, így még a szokásosnál is mélyebbre ástak. Sőt, a cég ajándékaként minden oszlop tövére, a föld feletti (!) részre löktek még egy-egy lapát betont is. Így még akkor sem fog kidőlni a kerítés, ha ketten egyszerre, azonos oldalára pisilnek. Ez persze ilyen civilizált helyen nem fordulhat elő, csak elméleti példa, hogy szemléltessem az oszlopok stabilitását.

Jóska, Pista a munkát valóban hamar befejezte, szépen egyenesen álltak az oszlopok (a szintezés nem kerül pénzbe, de látványos!), aztán felkerült rájuk a kerítés. A kivitelező elégedett volt a munkatempóval, sőt kinézetre is nagyon pofás lett: egy tök üres terület körülkerítve gyönyörű 2 méter magas kerítéssel a város közepén. Ez sokat ad a városképhez.

Évekig állt is szépen a kerítés (na, azért ne 10-20 évre gondolj, de még csak 5-re se nagyon), ellenállt az elméleti pisilésnek, és a gyakorlati szeleknek. De egyszer csak olyan történt, amire senki nem számított, és nem is számíthatott: lecsapott egy Katrinával vetekedő, legalább ötös erősségű hurrikán. De lehet, hogy hatos. Tombolt, elpusztított mindent, ami az útjába került. A város egyetlen szerencséje, hogy csupán egy igen kis területen söpört végig: a piaci kerítés egyik oldalának a felén, alig 20 négyzetméteren. De itt végzetes volt a hatása! Jóska, Pista akármennyire is megbízható munkaerő, akármennyire is első osztályú munkát végzett, a kerítés kidőlt... Na de ekkora tornádónak ki tudna ellenállni! És a rácsok közti lyukakba könnyen belekap a szél!

Na, ennek a komoly 15 centinek kellett volna megtartani a 2 méteres kerítést...

A hurrikán nyomvonala a katasztrófa-turisták kedvelt célpontja lett, ami a városnak komoly bevételt jelentett. (Konkrétan: mielőtt odamentem lefényképezni, vennem kellett két ceruza akksit a fényképezőmbe, a bolt az ebből keletkező bevétele után iparűzési adót fizet majd. Egyszer.)

Ilyen komoly bevételtől egy ilyen szegény város nem eshet el, így nem takarították el a romokat. A kidőlt kerítés még két hét múlva is ugyanúgy foglalta el a járda felét, ahogy a hurrikán odadobta. Még csak arrébb sem húzták, hogy mindenki az eredeti állapotában csodálhassa, és rémüldözhessen a történteken. Az út másik oldalán nincs járda, de a kisbicajjal, babakocsival az óvodába tartó gyerekek, és anyukák igazán áldozhatnak ennyit a város oltárán. Menjenek a sárban, ha nem férnek el egy fél járdán. Vagy osszák be, hogy mikor melyik irányba engedélyezett a forgalom: reggel az ovi felé, délután vissza.

A járdáról tehát nem húzták le a kerítést, de pár nap múlva csak történt valami:

- Te, Jóska, Pista, egy figyelmeztető sárga szalagot azért csak tegyetek ki, ha valakinek baja esik, nehogy mi legyünk a felelősek.

- Csak "E-rős-á-ra-mú ká-bel" feliratú van, főnök.

- Nem baj Pistám, falura jó lesz! Úgysem olvassa el senki, így fel sem merül senkiben, hogy akkor a járda másik fele is életveszélyes lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.