Sípol az óra, reggel hat, lenyomom. Ilyenkor általában még a másik oldalunkra fordulunk, ébredezünk, aztán vagy félóra múlva kimászunk az ágyból. De ma nem, ma kissé felpörögtek az események. Sípol, nyomom, János abban a pillanatban felugrik, és kirohan a szobából.

Mi történhetett? Ilyen gyorsan kell a mosdóba mennie? Nem, ennyire nem lehet sürgős. Hallom, hogy nyitja a teraszajtót, és fut ki az udvarra. Akkor tényleg nem a mosdóba megy. Jött valaki? Nem, akkor felöltözne, és nem is sietne ennyire.

A szemétszállítási napokon a kukás autó a mi utcánkban indul, reggel hatkor. És ha előző este nem tesszük ki a kukát a kapu elé, akkor szokott János hajnalok hajnalán kirohanni, és kigurítja az utcára. De ma nincs kukás nap, úgyhogy ez sem.

Hát, most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok... Kimegyek a nappaliba, kinézek az ablakon. A kedvesem kint az udvaron, a csepergő hajnali esőben, mezítláb, egy szál boxeralsóban éppen ebben a pillanatban lépett ki a nyárikonyhából, kezében egy erőteljesen füstölő fazékkal, amiben még tegnap este tette fel főni a vasárnapi pecázásra szánt etetőanyagot...

Gondolat #1. Hja, vagy úgy! Nem csoda, ha sietett.

Gondolat #2. Nagyon cuki így mezítláb az esőben :D

Gondolat #3. Tegnap este óta fő?? Micsoda mázli, hogy csak a fazék füstöl, és nem az egész melléképület.

Gondolat #4. Huh, igen, van lakásbiztosításunk, és igen, a melléképületre is érvényes.

Gondolat #5. TE JÓ ÉG, A PÁLINKA GYŰJTEMÉNYÜNK IS OTT VAN!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.