Mintha valaki járkálna a házban. János itt fekszik mellettem, akkor ő biztosan nem. Próbálom felébreszteni, de meg sem moccan. Kiáltok Máténak: semmi válasz, ő is alszik. Csak álmodtam volna? Nem, megint hallom a zajt a konyha felől. Jánost rázogatom, de hiába, semmi reakció.
Na, akkor kénytelen leszek kimászni az ágyból, és egyedül elfogni a behatolót. Kilépek a folyosóra, velem szemben a konyha ablak nyitva van: ez OK, én nyitottam ki lefekvés előtt.
Nyáron egész éjjel szellőztetünk, estefelé minden szúnyoghálós ablakot kinyitok, és reggelig úgy hagyom. A Marcipán úgyis azonnal ugat, ha valaki járkál az utcában. Az udvarra bejönni meg nem mer tőle senki, akinek kedves az élete. Ha csak a közelbe ér valaki, már úgy üvölt, hogy a város túloldalán is hallani, és majd átugrik a kerítésen, elég félelmetes. A postás kezéből kikapja az újságot, ha nem vigyáz. Gyorsan megtanulta, hogy ne a kerítés tetejére tegye, hanem a postaládába: az kutyabiztos. Egyszer az egyik csomagszállító futár megkérdezte, hogy csak ugat, vagy harap is. Mondtam neki, hogy nem tudom, még senki sem merte kipróbálni. De ha gondolja, előtte a lehetőség, ez lehet az ő nagy napja...
Szóval, a nyitott ablak az OK, szellőzünk, ebben még nincs semmi gyanús. De ami már nem annyira OK, hogy az öntapadós szúnyogháló alsó része szépen fel van bontva majdnem az ablak feléig. Na, ki volt ez a bátor? Halk mocorgás hallatszik a nappali felől. Ahha, meg is van, itt fekszik a kanapén! Marcipán, a zsivány mindenedet!
Hogy megtanulná, hogy gyere ide, ne ugass, maradj ott, na ezekhez nincs esze. De erre bezzeg van! A teraszon felugrott a konyha ablak alatti padra, onnan első mancsaival az ablakpárkányra támaszkodott, a szúnyoghálót addig piszkálta, míg elég nagy helyen kibomlott, és a lyukon szépen bemászott. Így meg is érkezett a konyha pultra. A vízforraló kicsit útban volt, úgyhogy azt felborította. Hagyott néhány koszos lábnyomot a mosogató mellett, aztán leugrott, és irány a kanapé.
Kényelmes, mi? Ja. Az volt eddig. Na, irány kifele! De most az ajtón át, légyszi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.