Miután kedvenc pasijaim a TV képernyője előtt már jól begyakorolták a harcsafogás minden csínját-bínját, elméleti tudással és gyakorlati lelkesedéssel bőségesen felszerelkezve beneveztek egy éjszakai harcsafogó versenyre. Felkészültünk rendesen: enni-innivaló, lámpák, matrac, takarók (én és a gyerkőc alszunk majd egyet, amíg kedvesem megfogja a nagy harcsát), távcső, mobiltelefon, valamint szúnyogriasztók mindenféle formában és mennyiségben. Ja, meg pecafelszerelés. Először is egy erre az alkalomra beszerzett horgásszék, jó kényelmes, hogy aludni is lehessen benne. Azt mondjuk, nem annyira értem, hogy az alvás, és a kapásjelző figyelése hogy fér össze, de én nem néztem annyi oktató DVD-t, így nagyon tájékozatlan vagyok ebben a témában.

Megérkeztünk a tóhoz, kihordtunk a partra kb. féltonnányi "csakalegszükségesebbet". Aztán szerelés. Révült csodálattal tudom nézni, hogy mennyi türelmet, időt és koncentrált figyelmet lehet belefektetni néhány kacat madzagra fűzésébe! Aztán támadóállásban megállsz a parttól 3,48 méterre, nem, még hátrébb egy fél centit, súlypont hátra, bot hátra, figyelem, összpontosítás, suhintás, repül, csobban. A nehezén túl vagyunk, jöhet a sör.

Mire minden versenyző becsobbantotta a magáét, addigra a büfében készen lett a vacsi. Nyeletőfék bekapcsol (miket tudok!), és már mehetünk is. Ezt a varázsszót akkor tanultam, mikor egy alkalommal a kedvesem a székéből nagy lendülettel elrugaszkodva, pár méternyi, igen alacsonyan végrehajtott siklórepülés után a botja végét még éppen elcsípte, a parttól olyan másfél méternyire már a víz fölött. Na, a nyeletőfék az, amit akkor nem kapcsolt be.

A teljes versenymezőny együtt vacsorázott. Csülökpörkölt, pálinka, majd ennek hatására nagy sztorik, nagy halakról, nagyon hihetően előadva. A pecák meg bedobva várták a tó túlsó oldalán a harcsákat. De azok egyelőre nem jöttek, gondolom, érezték, hogy egyelőre nincs irántuk számottevő érdeklődés.

Amíg nem lett teljes sötét, addig a gyerekem fogott csalihalakat, utána pedig azonnal halálra unta magát. Mivel már vagy két perce nem tudott pecázni. OK, menjünk, nézzük meg, ki mit fogott. Elég változatos a kép: van, akinek leette a csaliját, van, akinek meg sem moccantotta, és van, akinek leakadt. Olyan izgis egy ilyen verseny... Inkább lefekszem!

Csend, csillagok, egy kis szamárüvöltés a mellettünk levő legelőről.

Kedvesem csalit cserélt, majd elhelyezkedett a székben. Az új csali nagyon bejött, nem is kellett sokat várni, hogy történjen végre valami: kedvesem elaludt. A szamárüvöltés kiegészült az egyenletes szuszogással, és egyre több helyről még némi horkolással. Ezek szerint mások is csalit cseréltek.

Akinek esetleg ezek után sem világos az éjszakai horgászat mibenléte, annak összefoglalom:

• Büfévacsora kulturális programmal: csülökpörkölt, majd desszertnek az Ezeregy éjszakai horgászat meséi, a szerzők előadásában
• Környezetbarát fűtési mód az éjszakai hűvös ellen: belsőleg, csakis pálinkával
• Gazdaságos szórakozás: csalira nem kell beruházni, különben felébreszt a hal
• Garantált pihenés: ha horkolsz, nem piszkál az asszony, hogy fordulj az oldaladra (hja, a szerencsésebbek nem vitték ám az egész családot!)
• Élményekkel feltöltődve távozol: Te mit fogtál? Semmit, de többször is leette a csalit. Nekem megrángatta a zsinórt! Nekem volt egy kapásom! Mellettem csapott egyet! Na, az milyen durva!

És csak hogy a hozzám hasonlóan tudatlanok is gazdagodjanak némi hasznos információval: a reggeli dudaszó nem az ébresztő (hiszen rendes horgász nem alszik a peca mellett), hanem a verseny végét jelzi.

Eredmény hirdetés. Első helyezett: kupa, plusz aranyérem, gratulálunk, megérdemli a tapsot, éljen-éljen. És pont. Itt a vége. Több helyezés nincs. Ugyanis rajta kívül senki nem fogott semmit...

A tavon át estétől reggelig visszhangzó horkolás után ezen nem is csodálkozom. Hát, ezek a harcsák egész éjjel horkolva aludtak!! Ezek nem készültek fel a versenyre. Márpedig alvó halat kifogni nem lehet.

Minden jó, ha jó a vége: ha úgy nézzük, végülis holtversenyben másodikok lettünk, 0 gramm fogott hallal.

Következő verseny? Naná, ott a helyünk! De most majd viszek füldugót, mert már tudom, hogy a harcsák hangosan alszanak. Hogy az oktató filmekben ez miért nincs benne!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.