*A címben levő kifejezés értelmezési tartománya: dzsem ≠ 0

Vannak olyan elvetemült matektanárok, akik képletekkel tanítják a százalékszámítást (is!). Persze, biztosan egyszerűbb ezeket beleverni a kölkök fejébe, mint gondolkodni tanítani őket. Hogy aztán a gyerek ebből semmit nem profitál, és csak addig tudja használni, míg el nem felejti, és hogy a matekóra lényege a logika fejlesztése, a pontos, precíz, és következetes gondolkodás elsajátítása lenne, az sajna sok helyen egyáltalán nem számít. Mit nekünk kompetencia, meg pisa-felmérés. Megcsináljuk, kielemezzük, bosszankodunk rajta, levonjuk a tanulságot, aztán másnap bemegyünk az iskolába, és ugyanúgy képleteket verünk a gyerek fejébe, mint tegnap.
Teszteld le: végy egy hetedikes gyereket, rajzolj a füzetébe egy háromszöget, nyomj a kezébe egy vonalzót, és kérdezd meg, hogy szerinte mennyi ennek a háromszögnek a kerülete. Mit tesz a gyerek a vonalzóval? Vakargatja vele a fejét, és gondolkodik, majd kiböki, hogy 'Van erre valami képlet, de nem emlékszem...'
Kincs a jó matektanár! Sajna, ebben az évben Máténak is a rosszabbik fajta jutott, aki egyébként lelkes, kedves, szimpatikus, szomszédasszonynak nagyon szívesen elfogadnám, de nem tanárnak. Tanítani, azt sajna nem tud. A gyerkőc azóta utálja a matekot, ötösről hirtelen hármas lett. Biztosan elbutult a nyáron. Ő is, meg az osztály még nyolcvan százaléka. Van ilyen...
Legutóbbi kedvencem a százalékszámítás. Mikor ezt tanulták, úgy futólag megemlítették, hogy van ugyan némi rokoni kötődése az arányossághoz, de ez mind semmi, mert a lényeg, és a legszebb dolog az egészben, hogy van három gyönyörű elnevezés, és három még annál is gyönyörűbb képlet. Ezeket megtanuljuk, és már tudunk is százalékot számolni, a tantervet teljesítettük. Még csak gondolkodni sem kell hozzá, és ennek mi nagyon örülünk.
Szegény gyerekem, mégiscsak az anyja fia, így jobban szeret(ne) logikát vinni a dolgokba, mint megjegyezni valami számára értelmetlen karakter-halmazt. De ha ezt kérik a dolgozatban, akkor benyaljuk. Előbb azért alaposan átbeszéltük, hogy hogy is jönnek ide az arányok, és láss csodát, a gyerek megértette, és használta, és működött.
Na, akkor jöhetnek a képletek, nézzük az eper-szabályt. A százalék értéket e-vel jelöljük: e, mint ertek. Azt jegyezd meg cica, hogy ha van az ismert adatok között százalék érték (vagyis e), akkor azt mindig osztani kell, tehát a képlet: e-per láb, vagy e-per alap. Eper. Azt szeretjük, úgyhogy ezt könnyű lesz megjegyezni. És ha nincs megadva a százalék érték, hanem azt kell kiszámolni? Ha nincs 'e', akkor nincs eper, nincs per, nem osztunk, hanem éppen a fordítottja, szorzás van helyette, vagyis amiket ismerünk, azokat összeszorozzuk: alap-szor-láb. És már csak egy apróság maradt: a láb az olyan, mint a százlábú, de nekünk csak egy láb kell, ezért osztjuk százzal.
Na kérlek, ez a százalékszámítás "logikája", ez az eper-szabály.

Meg az, hogy ha érik, akkor végre lehet belőle dzsemet főzni. És mivel főzéskor sem szeretjük a kőbe vésett szabályokat, ezért mindig van valami újítás: idén a marcipános eperdzsem, egy leheletnyi csillagánizzsal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.