A postán csekkeket fizettem be. Húszezressel fizettem, a pasi visszaadott háromezret. És mert rend a lelke mindennek, most már nem csak a csekk ellenőrző szelvényét adják vissza, hanem adnak külön bizonylatot is a befizetett összegről. Bár talán egy icipicit túlgondolták ezt a dolgot: kaptam egy befizetési bizonylatot 20.000-ről, meg külön egy kifizetésit a visszajáróról.

Általában mi is csak paplant, párnát...

... de minek. Mert ha nincs kutyád, akkor kivel fogsz

fizikát tanulni,
vadonjárókról olvasni,

Windows frissítésekről konzultálni,

 csapatostól a kanapén dögleni,

suliból hazaérve megnyekkenni,

hasat vakargatni,

 és a világ nagy dolgairól eszmét cserélni?

Tegnap reggel még minden rendben volt. Aztán napközben valami elromlott. Majd csak este 6 körül vettem észre, hogy fázom. Valahol mintha jönne be a hideg. Nyitva van valamelyik ablak? Az ellenőrző körút eredménye negatív, minden becsukva. Nézzük már hány fok van! Tizenkilenc?? Az kicsit karcsú. A termosztát 21-re van állítva, és azt jelzi, hogy jelenleg fűt a kazán. Vagy legalábbis kellene neki. Irány a kazán: ó, dehogy fűt, esze ágában sincs! A gyújtóláng ég, ezzel nincs gond. De akkor miért nem kapcsol be? Gázcsap, vízcsap nyitva. Termosztát le, termosztát fel, de a kazán csak nem indul be.
Talán kellene egy gázszerelő.
Este hatkor? Na, ezért tegyünk egy próbát. A kisvárosnak meg van az az előnye, hogy nagy valószínűséggel miden fontos embert ismerünk. A kedvenc gázosunkat Sanyinak hívják. És nem csak hogy ő szokott nálunk a szakmájába vágó ügyeket megoldani, de teljes felhatalmazásunk van a Keleti főcsatorna partján levő nyaralójának és stégének használatára. Szóval, haver. Így nagy eséllyel nem fog a fenébe küldeni, ha most rácsörgök. Felhívtam, de már túl van a munka utáni kocsmai üzemlátogatáson, úgyhogy majd csak reggel tud jönni.
Semmi gond, reggelig talán nem fagyunk meg. Szerencsére elég jól szigetel a ház, vannak meleg takarók, jól összebújunk alatta. Ja, jut eszembe! Van egy villanyradiátorunk is! De János azonnal megvétózta az egyébként vitán felül isteni ötletemet. A villanyradiátor kint van a nyári konyhában, mert fűteni kell az éppen savanyodó káposztára. És nem, nem viccel a pasi, komolyan gondolja, hogy inkább a káposzta, mint mi. Majd ha válunk, ezt még felhozom ellene a bíróságon.
Végülis nem volt vészes az éjszaka, meleg zokniban, pizsónadrágban, hosszú ujjú pólóban aludtunk. Reggelre 18 fokig hűlt csak a lakás, az azért nem annyira kibírhatatlan. Máté a legnagyobb mázlista, ő mehet az iskolába, ahol jó meleg van. De így sem volt túl lelkes. Nem értem én ezt a gyereket!
Végre megjött Sanyi, megnézte először a termosztátot: mutatja a hőfokot, ha feljebb kapcsolod, akkor kattan ahogy szokott, és mutatja, hogy fűteni kellene, adja a jelet a kazánnak. Csak éppen az tojik rá. Következő lépés a szivattyú teszt: lecserélte egy másikra, de így sem indult be a fűtés. Akkor nem a szivattyú a bibis, visszatette a régit. Na, neki most el kell mennie, de ebéd után visszajön.
Előtúrtam egy takarót, bevackoltam alá, és dolgozni próbáltam. A kezem kicsit kezdett lefagyni, semmi gond, kesztyűt fel. Viccesen nézhetek ki: ülök a gép előtt, törökülésben a széken, takaróba becsomagolva, kezemen ujjatlan kesztyű, mellettem gőzölgő tea.
Három körül megjött a felmentő sereg, Sanyi, és hozzáfogott darabjaira bontani a kazánt. Tisztította, néhány kopottabb kacatokat kicserélt benne, sósavazta, kávézta (vagy azt saját használatra kérte?), összedobta, kapcsolgatta: semmi. Elvolt vele egy darabig, a kazán élvezte a törődést, de nem volt hajlandó munkába állni. Sanyi szerint minden jó, már csak vmi elektromos hiba lehet. Olyan fél 6 magasságában járt az idő. De ez nem gond, nyilván, a villanyszerelő is jóbarát, csak egy telefon, éppen most vannak útban hazafele Debrecenből, már jönnek is.
Közben Gábor kollégám hívott, vmi munkaügyben, és említettem neki, hogy képzeld, a kazánunk egyszer csak megadta magát, tegnap óta nem megy a fűtés, majd' megfagyok. Szerinte a termosztát adta meg magát, elemcsere. Na, de működik! Akkor is, elemcsere. De még világít is, annyira tök jó benne az elem. Nem, akkor is elemcsere.
Ebben a pillanatban megérkeztek a villanyszerelők. Miután kellően kiszórakozták magukat azon, hogy takaróban gubbasztok a gép előtt, és kesztyűben telefonálok, végre vetettek egy pillantást a termosztátra. Szerintük elemcsere. Na, de működik! Akkor is, elemcsere. De még világít is, annyira tök jó benne az elem. Nem, akkor is elemcsere.
Hmmm... Asszem, gyakrabban kellene beszélgetnem Gáborral...

Igen, bevallom, fel vagyok iratkozva, rendszeresen olvasom. Évek óta minden reggel. És évek óta minden reggel megborzongok, hogy ja, igen, ez mindig ilyen ronda. Maga a szöveg 14-es betűkkel, a kiemelt szöveg 18-as nagysággal, és végig az egész félkövér. Igénytelenül néz ki.
De ma meghallgatásra talált halk sóhajom, hosszú évek könyörgése meghozta az eredményét, és végre normál nagyságú, nem kövér betűkkel készült a hírlevél.
Na jó, valljuk be, azért van még rajta mit csiszolni: